68 óvodással és 12 bölcsődéssel kezdi a nevelési évet a Vértessomlói Német Nemzetiségi Óvoda, az új, „Csiga” csoportszoba kialakításával összesen 75 óvodás és 14 bölcsődés ellátására vált alkalmassá az intézmény.

Az új Csiga csoportba 23 kisgyermek érkezik szeptembertől.

„Jut még eszedbe kedvesem a boldog ifjúság, az erdőszéli kis patak, s a régi jó barát? Ó gondolj, gondolj néha rám, a sors bár merre hajt, emlékül küldöm, kedvesem, a régi-régi dalt…” – hangzott el az intézmény egykori és jelenlegi óvodapedagógusai, dadusai előadásában az ének augusztus 30-án, az új csoportszoba átadási ünnepségén, „tisztelgésként azok előtt, akik előttünk jártak és ígéretként azoknak, akik utánunk jönnek.”

Könyvesné Beutl Anita főigazgató fogalmazott így, aki köszöntőjében felidézte az intézmény több mint egy évszázados történetét. Az épület 1903-ban, Községi Óvoda néven nyitotta meg kapuit, már akkor is a település fenntartásában, egyetlen csoporttal és közel hatvan gyermekkel. 1953-ban két csoportra bővült, 2021-ben bölcsődével egészült ki, 2026-ban pedig újabb fontos fejezethez érkezett: megszületett a Csiga csoport.

A főigazgató arról is beszélt, vajon hány kisgyermek állhatott meg bizonytalanul ugyanennél az ajtónál az elmúlt 123 évben, és hány édesanya engedte el itt először gyermeke kezét. Mint mondta, egy jó óvoda nem elsősorban tudást, és nem is csupán közösséget ad, hanem egy első fontos teret a család mellett, ahol a gyermek lassan megtanul kilépni a világba úgy, hogy közben tudja: van hová visszatérnie.

„A múlt az, amiből építkezünk. A jelen az, amit együtt formálunk. A jövőt pedig ma kezdjük el építeni.” Az új csoportszoba ennek a jövőnek az egyik első kézzelfogható jele, amely azonban nem egyetlen ember munkájából született. Volt, aki döntött, tervezett, dolgozott, anyagilag támogatott, eszközt, időt, tudást vagy ötletet adott, és volt, aki egyszerűen csak azt mondta: „Megoldjuk.” Könyvesné Beutl Anita szeretettel emlékezett azokra is, akik egykor az óvodában dolgoztak, hiszen egy intézmény történetét nem lehet minden új fejezetnél elölről kezdeni – csak továbbírni.

„A csiga nem rohan. De halad. Lépésről lépésre, biztosan. Ahogy egy gyermek is. Nem lehet siettetni. Meg kell adni neki az időt, a biztonságot, a lehetőséget, hogy a maga útján fedezze fel a világot.” – fogalmazott, hozzátéve, hogy egy csoportszoba valójában nem akkor készül el, amikor bekerül az utolsó bútor, hanem amikor megtelik gyerekekkel. Amikor valaki először mer megszólalni, megszületik egy új barátság, vagy egy kisgyermek büszkén mondja: „Nézd! Ezt már egyedül is meg tudom csinálni!”

„Mert végül is nem a falakért építünk. Nem a bútorokért. Nem is egy újabb helyiségért. Hanem a gyermekekért. A jövő itt várakozik ebben az új csoportszobában. Még csendben. Még üresen.

De már tudjuk, hogy nem sokáig. A ház elkészült. A Csiga elindult. A történet pedig most már a gyerekeké.” – hangzott el a főigazgatótól, majd Neukum Krisztián polgármester a köszönetnyilvánítás mellett kis statisztikával érkezett azért – ahogy fogalmazott – hogy mindenki átérezze a beruházás, bővítés súlyát a mai világban egy ekkora településen. A hasonló, 1500-as lélekszámú magyarországi települések sokaságában az elmúlt három évben igencsak ritkaságszámba ment az ilyen jellegű, 50%-os óvodai helybővítés. Legfőképp úgy, hogy erre nem készültünk sok-sok évig. Nem terveztünk, nem pályáztunk, hanem egyszer csak éreztük, hogy ezt meg kell tennünk. Hihetetlenül túlterhelt évek állnak az óvoda kollektívája mögött. Itt csoportonként akár 20%-kal is át-átléptük azt a létszámot, melyet be lehetett fogadni. Mindenféle önkormányzati engedélyeztetéssel megtaláltuk a lehetőségét, hogy tudjon működni, de mindannyian éreztük, hogy nem komfortos. Ezért nagyon örülök, hogy kellően bátor volt az önkormányzat a lépés megtételéhez, és hitt a falu jövőjében, mert az óvodára úgy is tekinthetünk, mint a szeretetbankunkra, hiszen azoknak a személyeknek az intézménye ez, akikre a legféltettebb kincsünket bízzuk rá nap mint nap. Minden itt kezdődik, innen indul el, mindenki itt formálódik kis emberré. És ezt egy túlzsúfolt óvodában nem lehet hosszú távon biztosítani. Köszönöm a dolgozók helytállását, és köszönet minden partnernek, támogatónak, helyi civileknek, vállalkozóknak, akik részt vettek a kivitelezésben, hiszen a gondolattól szűk fél év alatt érkeztünk el a mai napig, az 50%-os bővítés megvalósulásáig. Ez igazán példaértékű összefogás volt – fogalmazott a polgármester, hangsúlyozva, hogy mindez egy ember nélkül semmiképpen nem jöhetett volna létre, az pedig a főigazgató, aki mindvégig hitt a beruházásban, mellé állt, és önálló álomként megvalósította, amiért kiemelt köszönet jár a számára.

Immáron nagyjából kilenc hónapja tanítok itt óvodásokat és nagyon jó érzés volt együtt dolgozni a szerető szívvel fogadó pedagógusokkal, óvónőkkel, és nagyon jó érzés volt az is, hogy a kisgyerekekkel lehetett foglalkozni, lehet formálni őket az Isten felé vezető úton. És olyan jó érzés hallani a gyerekkacajt, látni, hogy örömteliek a gyerekek és szeretet van bennük. És valóban, ahogy már elhangzott: nem mindegy, hogy a kis életük hogyan kezdődik el, és ehhez kérem most az Úristen áldását, nemcsak a hétköznapok óráiban, hanem a mindennapi életre, hogy az Úr áldja meg ezt a bővítést, az óvodát, és halmozza el áldásával az itt dolgozókat, gyermekeket, és mindazokat, akik részt vettek ebben a munkában és erősítették a megvalósítását – hangzott el Bognár Károly atyától, majd a csoportszoba megtekintése előtt Könyvesné Beutl Anita főigazgató a támogatók, segítők számára fejezte ki köszönetét.

Elsőként Neukum Krisztián polgármesternek és Vértessomló Község Önkormányzatának mondott köszönetet azért, hogy fenntartóként felismerték az új csoport létrehozásának szükségességét, anyagilag is a beruházás mellé álltak, valamint azért az együttműködésért és bizalomért, amelyre intézményvezetőként folyamatosan számíthat.

Wágner Csabának azért szólt a köszönet, mert az óvoda elképzelései mögött meglátta a megvalósítható lehetőségeket: tervezett, számolt, együtt gondolkodott az intézménnyel, és a felmerülő kérdéseknél mindig számíthattak rá.

Pfiszterer Tamás számára azért a rengeteg segítségért és megoldásért hangzott el a köszönet, amellyel hozzájárult a Csiga csoport elkészültéhez. Ahogy a főigazgató fogalmazott: nála már nem is azt kérdezik, megoldható-e valami, csak elmondják, mire lenne szükség – és valahogy mindig megszületik a megoldás.

A festés, burkolás és a generálkivitelezés jelentős feladatait Encz Roland és az Encz At-Ro Kft. végezte, munkájuk nyomán a tervekből olyan valódi tér született, amely a gyermekek második otthonává válhat.

Makár József a csatorna helyének kialakításában, a szükséges földmunkában segítette a beruházást.

Az új csoportszobába kerülő asztalokat és székeket Kovács Rita és férje vásárolta meg, így a gyermekeknek lesz hol együtt rajzolni, alkotni, beszélgetni és uzsonnázni.

Golda Renáta és férje pénzzel és játékokkal egyaránt támogatta a Csiga csoport létrejöttét, hozzájárulva ahhoz, hogy az elkészült helyiség valódi, élettel teli gyermekvilággá válhasson.

A háttérben maradó, ám nélkülözhetetlen gépészeti munkákért Lehrreich Nándornak és a Vértes Energetika csapatának mondott köszönetet. Ők végezték a csoportszoba gépészetének, a mosdóknak és a fűtésnek a kialakítását – azt a műszaki hátteret, amelyből a gyermekek remélhetőleg csak annyit érzékelnek majd, hogy minden megfelelően működik.

A NordArt Bt. egy praktikus és a mindennapokban hasznos törölközőszárító radiátorral járult hozzá az új csoport felszereléséhez.

A korszerű működéshez szükséges hőszivattyús rendszer kialakításában, a rákötésekben és a kapcsolódó munkákban Kianek Zoltán és a Kianek és Társa Bt. nyújtott szakmai segítséget.

Köszönet illette a Polgári családot is, akik nem csupán egyetlen tárggyal vagy munkával segítettek: ötletekkel, szervezéssel, figyelemmel és csigákkal járultak hozzá ahhoz, hogy az új csoportnak ne csak helye, hanem saját arca és lelke is legyen.

A támogatók pedig egy kedves, személyes emléket is kaptak. A számukra készített apró amigurumi csigákat Pillmann Katalin horgolta. A kézzel készült ajándékok szimbolikusan is kifejezték mindazt, amit az ünnepség és maga a fejlesztés képviselt: ahogyan a kis csigák egy ember keze munkájából, úgy az új csoport sok-sok ember összefogásából született meg, ahogy a főigazgató is fogalmazott: ezek a kis csigák talán majd arra emlékeztetnek bennünket, hogy egy közösségben sem kell nagyot lépnünk ahhoz, hogy messzire jussunk. Elég, ha mindannyian hozzátesszük a magunk kis részét.