Márton napját november 11-én ünnepeljük, amely Szent Mártonnak, a 4. században élt tours-i püspöknek állít emléket. Márton Savariában, a mai Szombathelyen született. Katonatisztként szolgált, és a legenda szerint egy hideg téli napon találkozott egy didergő koldussal, akinek könyörületből kettévágta katonai köpenyét, hogy felét neki adja.

Később szerzetes lett, majd püspökké választották, ám szerénysége miatt el akarta kerülni ezt a tisztséget, ezért elbújt egy libaólban. A libák azonban gágogásukkal felfedték rejtekhelyét, innen ered a Márton-napi libasült hagyománya.

A magyar néphagyományban Márton napja a gazdasági év lezárását jelentette, és az adventi böjt előtti utolsó nagy vigasságok idejeként tartották számon. Ilyenkor tartották a híres „libatort”, amikor libasültet, ludaskását és friss libazsírt tettek az asztalra. A mondás szerint: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.” Ekkor kóstolták meg az az évi újbort, mert úgy tartották, hogy Márton napjára válik igazán ihatóvá: „Szent Márton a bort is megszenteli.”

A Márton-napi szokások közé tartozik a lámpás felvonulás is, különösen az óvodákban és iskolákban. A gyerekek saját készítésű lámpásokkal járják az utcákat, ami Szent Márton jóságát és mások felé forduló fényét jelképezi.

A néphit szerint időjóslásra is alkalmas ez a nap. Ha Márton napján süt a nap, akkor karácsonykor hideg és havas idő várható, ha azonban esik, akkor enyhébb télre számíthatunk.

Márton napja vidám, közösségi ünnep, amely a jótékonyságról, a bőségről, a bor és az étel tiszteletéről, valamint a tél közeledtének megérzéséről szól. Ezen a napon egyszerre emlékezünk Szent Márton önzetlen cselekedetére és őrizzük a magyar paraszti kultúra gazdag hagyományait.