1956. október 23-án egyetlen eszme, a szabadságeszménye kovácsolta össze az ifjúságot, a munkást, az értelmiségieket, a magyar népet, vagy is az elégedetlen, jobbítani vágyó emberek sokaságát.

Elegük lett a Rákosi diktatúrából, az önkényből, hazugságokból, az ellenségkeresésből, igazságtalanságokból és az orosz megszállásból. Véget akartak vetni az elnyomásnak, a torz eszmék sulykolásának, szabad, rettegés nélküli, alkotó, gondolkodó, igazságos életre vágytak. Az emberek már nem féltek, egyre bátrabbak voltak, mert tudták, hogy megtorlással már nem lehet megállítani, azt a tömeget, akiknek már nincs hova hátrálni. Az emberek békés, szabad, félelem nélküli országra vágytak. Elegük volt a megosztottságból, gyűlölködésből, ami megbénítja a gondolkodni tudó és akaró embert. Mert akkor ember az ember, ha szembe száll a fenyegetéseknek és legyőzi a félelmét.” Ezekkel a gondolatokkal vette kezdetét Vértessomlón az 1956-os Forradalom és Szabadságharc eseményeit felelevenítő műsor október 22-én.

A Művelődési Ház Színjátszó csoportjának „Talán egy másik életben” című emlékműsorára színültig megtelt a terem. A forradalmi hangulatot idéző darab ezúttal nem arról szólt, hogy “a diákok ledöntik a szobrot és minden csodás újra.” Az előadás egy bírónő vallomásán keresztül mutatta be, mi vezetett időst és fiatalt egyaránt addig, hogy fellázadjon. Annak a bírónőnek, aki a rákényszerített, végzetes ítéletekre sajgó szívvel emlékezett még az események után évekkel is.

“A múlt kötelez, a jelen és a jövő ösztönöz és sarkal, hogy boldog, békés országot építsünk.” - ennek szellemében a színjátszók szerelmi tragédiát, lángoló indulatokat, félelmet nem ismerő szembeszállást meséltek megannyi gesztussal, előadásuknak hitelt adó játékkal.

Az előadás végén a közönség vastapsa abba sem maradt - mi több, állva folytatódott, amikor Berky Béláné meglepetésére készültek a fiatalok. Zsuzsa néni 20 évvel ezelőtt alapította a Művelődési Ház Színjátszó csoportját, és ezzel a darabbal köszönt el a közönségtől. Két évtized szinte minden színjátszója jelen volt és a régi emlékeket őrző fotókkal köszönték meg egymásnak a közös munkát, a sok-sok izgalmas, szeretetteljes percet, órákat.