A mai nap nemcsak a búcsúzásról szól, hanem mérföldkő is intézményünk történetében. A most ballagó gyermekek ugyanis az elsők, akik már bölcsődés koruktól nálunk cseperedtek.

Kísérhettük őket a legelső lépéseiktől, az első mosolyaiktól, az első barátságokon át egészen idáig az iskolába indulás kapujáig. Ez számunkra nemcsak megtisztelő, de szívet melengető is – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte Könyvesné Beutl Anita a Vértessomlói Német Nemzetiségi Óvoda június 7-ei ballagási ünnepségén megjelenteket.

A főigazgató a gyerekek felé fordulva így folytatta: Ti ma még apró tarisznyákkal és nagy álmokkal léptek ki az óvoda kapuján. A világ izgalmas, új kalandokat tartogat számotokra – és mi hiszünk bennetek! Hiszünk abban, hogy a nálunk töltött évek szeretete, biztonsága és élményei elkísérnek titeket, bármerre is vezet az utatok.

A Pillangó és Maci csoport népviseletben érkező tíz aprósága előbb német nyelvű mesejátékkal, táncokkal, dalokkal, majd népi énekes gyermekjátékkal, mondókákkal, végül pedig ballagós versekkel, énekekkel adtak ízelítőt abból, hogy az óvodában töltött évek alatt milyen sokat okosodtak, mivé értek, mit visznek magukkal az intézmény szeretetteljes világából.

A megszerzett tudás és megannyi szép emlék mellett a tarisznyájuk a közös tabló kicsinyített változatát, a saját tablóképüket, egy 5 forintos érmét, egy pogácsát, és az óvodai homokból egy fiolányit rejtett, így egy picit az egykori közös játszóhelyüket is magukkal vihetik.

Az ünnepségen az óvodavezető a köszönet virágát a Szülői Munkaközösség „ballagó” édesanyjának, Schmidtmayer Zitának nyújtotta át. Az édesanya Donászy Magda versével köszöntötte a kicsiket, majd a ballagó gyerkőcök nevében a szülők is kedves ajándékkal, névre szólóan készíttetett bögrével fejezték ki hálájukat a gondoskodásért és törődésért.

Egyszer régen édesanyám, megfogta a kezemet.

Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett.

Csodálkoztam: Mennyi játék!

Mennyi asztal! Mennyi szék!

Gyorsan telt el a legelső nap, gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el, négyszer láttuk az óvoda ablakán,

hogy a zöld lombok integetnek, vagy száraz ág van a fán.

Közben aztán úgy megnőttünk, hogy az ágyunk kicsi már.

Holnap a mesesarok helyett, az iskola padja vár.