„Jó szerencsét!” – hangzott a köszöntés Vértessomlón szeptember 7-én délután, ahol a 75. Bányásznapot tartották a helyi nyugdíjas székház udvarán.
A Himnusz után Matajszné Koller Viola köszöntötte Czunyiné dr. Bertalan Judit országgyűlési képviselőt, dr. Magyar Györgyöt, az egykori Oroszlányi Szénbányák nyugalmazott gazdagsági igazgatóját, Gál Domonkos nyugdíjas főmérnököt, Viczena Miklóst, a Márkushegyi Bányaüzem gépészeti vezetőjét, Molnár Ferencet, az oroszlányi Bányász Klub volt vezetőjét, Matajsz Józsefet, az Oroszlányi Szénbányák Szakszervezetének volt elnökét és a helyi nyugdíjas szakszervezetek tiszteletbeli elnökét. Üdvözölte Eckné Csákvári Valéria várgesztesi polgármestert, Neukum Krisztián vértessomlói polgármestert, a vértessomlói és a várgesztesi tagokat, Hartdégen József és Pfiszterer Zsuzsanna díszpolgárokat, Imeli Jánost, a helyi szakszervezet vezetőjét, illetve a tatabányai és a vértessomlói dalkör tagjait, végül minden megjelent vendéget.
A bányászat nem csak nehéz szakma, foglalkozás, hanem hivatás is, küzdelem a természet kincseiért magával a természettel a felszín alatt és a föld felett. Olyan küzdelem, ami minden tiszteletet megérdemel: benne az élet és a halál, a szerencse és a szerencsétlenség drámai közelségben van egymással. Az ember erejét és eszét is próbára teszi, amikor a föld mélyébe indul. Az itt megjelent vendégek pedig igazán tudják, hogy mit jelent a bányászat, és az ahhoz való érzelmi kötődés. Matajszné Koller Viola ezért beszédében tiszteletét és nagyrabecsülését fejezte ki a volt vértessomlói bányászok és bányászutódok előtt, hiszen mindannyian emelt fővel mondhatják, hogy őseik, elődeik erőfeszítései nem voltak hiábavalók. Végül két nemesfémhez hasonlította a bányásznap ünnepi fényét: az arany jelképezi a bányászok szerető szívét, mert az arany fénye nem halványul a sok gondtól és megpróbáltatástól. Az ezüst fénye is megcsillan, hiszen az ezüst hajakban a sok-sok tél ott felejtette fehérségét. Köszöntője végén pedig megköszönte a jelenlévőknek a példamutatást és az emberi értékeket, és szívből kívánta, hogy a két nemesfém minél tovább ragyoghassa be életüket. Miután imával tisztelegtek az elhunyt bányásztársak előtt, egy fiatal bányászutód, Tassi Zalán elszavalta Fekete Zoltán versét, majd a tatabányai dalkör adta elő vidám ünnepi műsorát. Őket követte Krüpl János nyugdíjas bányászmentős, aki Hámori István Péter versével köszöntötte a nagyérdeműt. Az ünnepség záróműsorát a vértessomlói német nemzetiségi dalkör adta elő, melynek végén közösen elénekelték a bányászhimnuszt.
Ekkor Imeli János vette át a szót, aki megköszönte az ünnepi műsort, és kiemelte, hogy nagyon jó érzés vértessomlóinak lenni – nem csak a mai napon. Büszkén tolmácsolta a környező bányásztelepülések, Várgesztes, Mór, Pusztavám, Tatabánya, Oroszlány üdvözletét és szeretetét a helyi bányászközösség felé, majd köszönetet mondott mindenkinek, aki az ünnepi előkészületekben részt vett. A hivatalos programot követően Dimitrov Péterné és Haraszti Lászlóné kértek szót, akik verssel és közös énekléssel emelték a hangulatot.
Ezután a hagyományoknak megfelelően a szakszervezet elnöke köszöntötte a jubilálókat: Szeifert Antal és Eck Antal 60 éve, Almási István és Racsmány Mihály 65 éve tagja a szervezetnek. Miután Czunyiné dr. Bertalan Judit átadta nekik az oklevelet és az emlékkorsót, pezsgővel koccintottak az ünnepeltek, majd kezdetét vette a lakoma, ahol a vendégek kellemes zeneszó és jó ízű italok mellett folytatták a nosztalgiát.