Csalódniuk kellett azoknak az anyukáknak, apukáknak, akik az eltelt napokban – látva, hogy a gyerekek otthon lelkesen kiválogatják a már nem használt apróbb játékaikat, csecsebecséiket – azt gondolták: a vértessomlói általános iskola második Mikulásnapi vására után több hely lesz a fiókokban. A fiúk, lányok ugyanis hoztak is, vittek is: volt, aki többet vitt, mint hozott…
Volt, aki árlistával, volt, aki váltópénzzel, és igazi kasszával „felszerelkezve” érkezett, volt, aki már a vásárnyitást követő egy órán belül szinte mindenen túladott, s volt, aki másra bízta a standját, míg maga elmélyülten nézelődött. A gyerekek egy részének biztosan nem lesz gondja a karácsonyi ajándékozásra, hiszen többen alaposan bevásároltak, mások pedig lázasan számolgattak, hány forintot kell még „forgalmazniuk”, hogy megvehessék az üzletben kiszemelt meglepetést.
Már-már ízig-vérig árusok, vásárlók töltötték meg az iskola előterét: homlokráncolás jelezte, ha valaki többet képzelt el a portékájáért, s szó szerint fülig szaladó mosoly, amikor a vevő olyan kincsre akadt, amire már régóta vágyott: legyen az kisautó, kisvonat, matrica, könyv, ékszer, repülőgép, mécses tartó, bögre, kártyanaptár, plüss állatka, művirág, társasjáték, kirakó, és még hosszan sorolhatnánk a vásári forgatag kínálatát.