14 végzős diák számára szólt utolsó alkalommal a csengő június 11-én a virágokkal ünnepi díszbe öltöztetett Vértessomlói Német Nemzetiségi Általános Iskolában, ahol a tornaterem fő falain a pitypang elrepülő szirmaival szimbolizálták a fiatalok útnak indulását a nagyvilág különböző pontjai felé.
A ballagók hol meghatódott, hol mosolygós tekintettel lépdeltek a megszokott falak között, s vettek búcsút pedagógusaiktól, társaiktól, s osztályfőnökeiktől: Novákné Heckenast Mónikától, Erdei Líviától.
Zsúfolásig megtelt az iskola tornaterme szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel, rokonokkal, barátokkal és ismerősökkel, a búcsúzó diákokat büszke, féltő, s gyakran könnyek páráiban komolyodó tekintetek követték, hiszen valóban olyan gyorsan elszállt ez a nyolc esztendő.
A diákkori csintalanságokat, az emlékek örökkévalóságát, a Covid kihívásaira tett – összefogásukban rejlő válaszaikat – fogalmazta meg a végzős diákok nevében Véber Flóra, Síkvölgyi Petra, Busz Zétény és Kaszás Bálint – természetesen humorral fűszerezve: mi annyira elfáradtunk a 8 év alatt a tanulásban, hogy január óta már arra sem maradt időnk, hogy lemásoljuk a leckét egymástól… és szóltak a kreativitásukról, melyet az egyik évben azzal érzékeltettek a farsangi mulatságon, hogy senki sem öltött jelmezt… ők egyszerűen önmagukat adták…
A végzősök búcsúbeszédét záró, a szülői, és az intézmény dolgozóinak szíve számára minden bizonnyal legkedvesebb mondat így szólt: bármennyire is vagánynak tűnünk, szívünkben nagyon fontos helyet foglal el ez az iskola a tanulóival, tanáraival, alsós- és felsős osztályfőnökeinkkel, Edina, Livi, Móni nénivel együtt. NAGYON JÓ VOLT VÉRTESSOMLÓI DIÁKNAK LENNI! Mindent köszönnünk!
A ballagóknak zenélt az igen tehetséges HaveRock formáció is, Mosonyiné Hofer Szonja intézményvezető pedig így búcsúzott a diákoktól: ezeket az éveket nem lehet kitörölni, valamilyen nyomot hagy mindenkiben. Nem fogunk benneteket elfelejteni, az itt töltött évek összekötnek bennünket… Szeptembertől új kihívások, nehézségek várnak rátok… Gyakran halljuk azt a mondatot, hogy amit tanulsz, annak a fele felesleges. Ez így van. De tudjátok, hogy melyik fele? – tette fel a kérdést az intézményvezető, aki útravalóul Goethe gondolatait idézte: Élni való minden élet, csak magadnak hű maradj, veszteség nem érhet téged, hogyha lész, ami vagy.
Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.