Több szempontból is rendhagyó előadásnak lehettek részesei az 1848-as szabadságharc és forradalom előtt tisztelgő ünnepi műsor megtekintői március 11-én a vértessomlói Művelődési Házban. Ami visszaidézte a korábbi évek műsorait, az a színjátszók együttélése a történettel, a torokszorító előadásuk, és a vastaps…
Beérett a 17 év munkája! – fogadta büszke szeretettől csillogó szemekkel e sorok íróját az előadás előtt Berky Béláné, aki lassan két évtizede alapította meg a faluban a színjátszó kört, annak tagjai pedig – változó összetétellel – évről-évre hihetetlen lelkesedéssel, kitartással, átéléssel készülnek az ünnepi előadásokra.
Bár Berky Béláné természetesen ezúttal is segített szívvel lélekkel, a színpadon elhangzó mondatokat, mozdulatokat, cselekményeket Cseh Korina, érettségi előtt álló színjátszó álmodta meg, és készítette el a forgatókönyvet. A darab témájának ötlete Pető Dávidtól érkezett, aki a műsorban szereplő táncos koreográfiákat is elkészítette, betanította. Az ünnepi műsor résztvevőit is ő köszöntötte, a témaválasztást így indokolva: azért Széchenyi István, mert ritkán kerül középpontba a munkássága, hogy megelőzte 1848/49-et, március 15-ét, s nem esik szó gyakran arról, hogy mi történt vele utána. Ritkán hallani az életéről, hogy mit vitt véghez. És ritkán hallani az életének végéről. Ezért gondoltuk úgy, hogy szeretnénk egy olyan ember életét feldolgozni, aki példaértékűnek tekinthető munkássága, békeszeretete és elért eredményei terén is.
Pető Dávid a néhány hete bekövetkezett háborús esemény kapcsán így fogalmazott: úgy gondolom, mindenki szerencsés lehet, aki ilyet nem élt meg. Most mégis párhuzamot vonhatunk a jelenkor és a szabadságharc eseményei között is. Párhuzamot vonhatunk az emberek érzelmei terén. Érezhetjük ugyanazt a félelmet, kétségbeesést, melyet éreztek 1848/49-ben. Érezhetjük a tenni akarást, tettrekészséget, és a reményt is, hogy erre nem lesz szükség. A jelenkor sajnos megismertette velünk ezt az érzést. Bár ne így történt volna!
Széchenyi szemével – a darab gyermekkorától egészen az 1860. április 8-án elkövetett öngyilkosságig követte a hazafi, reformer életútját, munkásságát, a Kossuth Lajossal markánsan eltérő véleményüket, vitáikat, annak ellenére, hogy alapjaiban mindketten ugyanazt akarták: Magyarország felemelését, modernizálását, bizonyos fokú önrendelkezésének kialakítását és a feudális viszonyok eltörlését.
A darab idézett a legnagyobb magyar gondolataiból is: „Tőlünk függ minden, csak akarjunk! „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.” „Merjünk nagyok lenni, s valóban nem olyan nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!” „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”
Az esemény képeit a galériában tekintheti meg.