Tíz név olvasható azon az emléktáblán, melyet 1998-ban készíttetett el a vértessomlói önkormányzat a bányaszerencsétlenségben elhunyt falubeli bányászok emlékére a temetőben.
Az első, 1815-ös évszám Gratza Bertalan emlékét idézi, az utolsó Dodonka Istvánét, aki 1973-ban vált a széncsata áldozatává. Vértessomlón első alkalommal 1992-ben, még a nyugdíjas székházban gyülekeztek.
Szent Borbála napi ünnepre, majd a program szervezéséhez két évvel később csatlakozott az önkormányzat. 1998-ban elkészült a temetőben a kegyeleti emlékfal, s azóta ott róják le tiszteletüket a szentmisét követően.
A bányászat 1745-től 1898-ig működött Vértessomlón, 152 évig több-kevesebb sikerrel. 1894-ben megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság. Az Esterházy uradalomtól megvásároltak 56 ezer katasztrális holdnyi területet, és megszerezték rá a szénkitermelés jogát. Így lett biztosítva 120 évre a Vértesi szénmedencében a bányaművelés. Ez a 120 évi szénvagyon értékesítése, a 100 millió tonnányi szén kitermelése több mint 500 emberi áldozatot követelt. Az pedig megszámolni is nehéz, mennyien szenvedtek balesetet… - december 5-én a koronavírus járvány miatt a helyi televízió rögzítette Igó István polgármester gondolatait a Szentmisét követően a Bányász emlékhelynél, hogy később, a felvételt megnézve, a széncsaták hősei előtt tisztelgők méltóképpen emlékezhessenek az otthonaikban is.
A temető falánál, a bányamunkában elhunytak tiszteletére kialakított emlékhelynél a szűk körű koszorúzás során Imeli János, a helyi bányász nyugdíjas alapszervezet elnöke, Igó István polgármester, valamint Krüpl Etelka és Krüpl Vilmos alpolgármesterek helyezték el a megemlékezés virágait.